Nagy felelőségük van a gyóntatóknak és lelki vezetőknek, hogy a hit útján vagy pedig az érzéki benyomások útján vezetik e a lelkeket, a rájuk bízottakat. Keresztes Szent János minduntalan visszatér erre a témára. Talán legbővebben az Élő szeretetláng című műve 3. fejezetében.
Feladat 88: Ne engedjük magunkat letéríteni a hit útjáról!
A képzeleti látomásokkal kapcsolatban ezeket javasolja: „A legokosabb és legbiztosabb eljárás tehát, amit a lélek velük szemben követhet, az, hogy óvatosan kerülje mindezeket a természetfeletti dolgokat, s szokjék hozzá – amint mondottuk - a tiszta szellemiséghez és a hit sötétségéhez, mert ez az egyesülésnek eszköze.” „Éppen azért nem szabad ezeknek a dolgoknak az értelmezésében bizakodni és reájuk építeni, hanem maradjunk csak a hitnél.”
Feladat 89: A hit felindítása naponta többször is!
Az egész könyv, az egész lelki élet lényegét fejezik ki a következő szavak: „Ugyanis minderre semmi szükség sincsen; hiszen van természetes eszünk, vannak törvényeink, van evangéliumi tanításunk: mindez bőségesen elégséges arra, hogy bármilyen körülmények között legyünk is, tudjuk magunkat mihez tartani. Nem képzelhető nehézség, vagy szorult helyzet, amely ezen eszközök segítségével ne volna megoldható, illetve amelyből ne lehetne révükön kilábolni, és pedig az Isten kívánságának és a lélek érdekének legmegfelelőbb, természetes úton. Hiszen annyira kell becsülnünk a józan észt és az evangéliumi tanítást, hogy még abban az esetben is, ha valami természetfeletti kinyilatkoztatásban volna részünk, … csakis azt szabad elfogadnunk, ami az ésszel és az evangéliummal nem ellenkezik. S akkor is fogadjuk el azért, mert okos dolog, nem pedig mert kinyilatkoztatás. Ez utóbbi szempont egészen mellőzendő.” Ezért ajánlom állandóan a katekizmust, mert abban mindez megtalálható. Az Egyház két évezredes lelki tapasztalata van bele sűrítve. (Nem kell természet ellenesen természetfeletti kinyilatkoztatást, Isten különleges beavatkozását várni! Nem kell fölöslegesen nyitogatnunk a Szentírást, hogy ezáltal közvetlenül kapjunk Istentől üzenetet és eligazítást!) Egy másik nagyon fontos igazság Boetiust idézve: „Ha éles szemmel akarod látni az igazságot, űzd el az örömet, kergesd el a félelmet és a reményt, és vigyázz, hogy ne legyen benned szomorúság.” Vagyis örömeinket, félelmeinket, reményeinket és szomorúságainkat kell megvizsgálnunk a krisztusi tanítás fényében. Kell azokat megreguláznunk és helyre raknunk. Istenre kell irányítanunk őket.
Feladat 90: Naponta olvasni és megélni a Katekizmust!
Egy nagyon fontos fejezet (II.22.), melyben egy nagyon fontos elvet mond ki: Miért nem szabad az újszövetség időszakában természetfeletti felvilágosítást kérni Istentől? Mert Jézus Krisztusban teljesen kimondta magát az Atya. Őreá kell tekintenünk. S ezt az elvet tovább kibontva: „Most tehát minden tekintetben embertársunknak, az Úr Jézusnak, az Ő egyházának és az Ő papjainak, emberi és látható módon adott tanítása szerint kell igazodnunk.” (Nagyon száraz elv mindazoknak, akik mindenféle lelki ínyencségre vágyakoznak, és azokra építik lelki életüket.) Egy másik nagyon fontos elv: „…mennyivel értékesebb Isten előtt egy jó cselekedet, amelyet szeretetből teszünk, mint az összes látomások és kinyilatkoztatások, amelyeket az ég adhat, s a melyeket Isten sem érdemül, sem bűnül nem tud be nekünk; s hogy egyes lelkek, akiknek ilyenben sohasem volt részük, mennyivel előbbre vannak, mint mások, akiknél az ilyesmi gyakran előfordul.”
Feladat 91: Az Egyház tanításának követése! Erények gyakorlása! (Egy szenté avatáskor nem azt nézik, hogy milyen fokban voltak az illetőnek rendkívüli képességei – sőt ezek inkább hátráltatják azt – hanem azt nézik, hogy hősi fokban gyakorolta e az erényeket!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése