421. Marcell atya példázata

II. Dariusnak, a perzsák nagy királyának két fia volt. Cyrus, az ifjabbik, határtalan nagyravágyásával a korona után törekedett, de ez az elsőszülöttség jogán az idősebbnek öröksége volt. Amikor, ez, atyja halála után valóban uralkodni kezdett, Cyrus az élete ellen tört. A király, a fondorkodó testvért elfogatta és halálra ítélte. Azon a napon, amelyen le akarták fejezni, ősz anyja is megjelent a vesztőhelyen. Karjaival átölelte a szeretett, halálraítélt fiát, és hosszú haját, annak nyaka köré csavarta. Így ment fiával együtt a király elé: „Fiam, lehetséges, hogy a te testvéred kegyelem nélkül meghaljon. Akkor én, a te anyád, és az ő anyja, nem élek tovább. A halálos csapás, amely őt éri, sújtsa le az én fejemet is.” Ez a nagy anyai szeretet meghatotta a királyt, és így szólt: „Testvérem ugyan méltó a halálra, de maradjon életben anyám miatt.”