A lelki benyomások második osztálya a látomások után: a kinyilatkoztatások. „…a kinyilatkoztatás nem egyéb, mint valami rejtett igazságnak felderítése, vagy pedig valamely titoknak közlése. Ezekben tehát Isten megértet a lélekkel valami dolgot, vagy annak igaz voltát; vagy pedig közöl vele valamit, amit Ő tett, vagy most tesz, vagy a jövőben fog tenni.” Két fajtája van: értelmi ismeretek és az isteni titkok kinyilvánítása.
Feladat 94: Ismerjük meg lelkünk világát!
A puszta, meztelen igazságok értelmi felfogása. Értelmi igazságok, amelyek vagy Istenre vagy a világra vonatkoznak. Az Istenre vonatkozókról ezeket tanítja: „Ezeket a magasztos, szeretettel teljes ismereteket csak olyan lélekben találjuk meg, amelyik elérte az Istennel való egyesülést, mert hiszen ezek maguk képezik ezt az egyesülést. Ezek ugyanis abban állnak, hogy a lélek bizonyos értelemben megérinti az istenséget s úgy érzi Istent, mint aki ott van közvetlen mellette. Élvezi tehát Istent, ha nem is világosan és kézzelfoghatóan, mint az örök dicsőségben fogja tenni, de azért ez az érintés oly magasztos ismeretet közöl vele s oly élvezethez juttatja, hogy ez az érzelem egészen a lélek mélyéig hatol. Az ördög pedig nem avatkozhatik bele s nem képes azt utánozni, mert hiszen nem létezik semmi, ami ahhoz hasonló volna.” Ezekhez a magas ismeretekhez nem juthat el a maga erejéből sem. Passzívan kell viselkednie velük szemben. Hatalmas pozitív hatásuk van. Teljes lemondás, alázat és szeretet a felkészülés és alap rájuk. „Hiszen ezen egyesülésre való tekintettel tanítottunk arra, hogy a többit mind vesse el magától és mondjon le róluk.” Tehát ezért volt minden eddigi. Ezért kellett mindenről lemondani, mindenből kiüresedni, hogy ide eljussunk. Istenhez kell eljutnunk. Kisebbel nem elégedhetünk meg. (Isten nem akarja kiszúrni a szemünket sem földi, sem égi ajándékokkal. Önmagával akar bennünket megajándékozni. Tehát mi se érjük be ezekkel, sem a csomagolópapírral.)
Feladat 95: Lemondás, alázat és szeretet gyakorlása.
A világra vonatkozó ismeretekről ezeket tanítja: „S ez a megismerés olyan sajátos természetű, hogy midőn a lélek valami ilyen igazságról értesül és pedig anélkül, hogy valaki szólt volna neki róla, annyira meggyőződésévé válik, hogy bármennyire mondjanak is neki mást, még ha akarná sem tudná igazán elhinni.” (A természetfeletti, ingyen adott kegyelmek: Prófétai lelkület, szellemek megkülönböztetése, bölcsesség, tudomány, hit, prófécia, nyelvek tudása, beszédek megmagyarázása, lélekbe látás, távollevő események meglátása.) De mindig alá kell vetni a gyóntató véleményének! Vagyis nem szabad hozzá ragaszkodni! Hiszen természetes és természetfeletti módon is juthatnak a lélekbe. „De azért nem szabad az embernek sem az egyikre, sem a másikra hagyatkoznia, mert az ördög nagyon is szeret ezekbe a dolgokba beleavatkozni s nagy ravaszsággal szövi a hálóját…Azért is ezeket az ismereteket mindig el kell vetnünk magunktól.” El kell őket utasítani és a hit útján kell járni. Főleg akkor van nagy baj ezekkel, ha az ördög észreveszi, hogy a lélek érdeklődik utánuk. Akkor aztán gyártani fogja neki az ehhez hasonló dolgokat. Jobban fog ezeknek hinni ez a lélek, mint a józan eszének, az Evangéliumnak, az Egyház tanításának, a hitnek. S jaj annak, aki nem fogadja el az ő különleges képességeit és tudását!
Feladat 96: Ne a különleges képességekre, karizmákra építsük a lelki életünket, hanem a hitre!
Mi azonban maradjunk meg a hit útján! Katekizmus! Az Egyház kétezer éves bölcs tapasztalata! Ennél nincs biztosabb út! Miért adnánk fel a legbiztosabb utat egy ilyen bizonytalanért?
Feladat 97: A katekizmus napi olvasása!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése