„…a szeretet hasonlóságot teremt a szerető és a szeretett lény között.” Sőt nem csak hasonló lesz hozzá, hanem alá is rendeli magát neki. („Istenük a has.” Vagy az élvezet, vagy a pénz, vagy a hatalom…) Rabja lesz. Hát akkor inkább Isten rabjai legyünk! Ami tulajdonképpen egy felszabadulást jelent a dolgok rabsága alól. (Az Isten rabjának levés tulajdonképpen egy evangéliumi paradoxon. Valóban, a világ szemében rabságnak tűnik, de ami inkább felszabadulás a dolgok rabsága alól.)
Feladat 19: Isten akaratának szenvedélyes keresése és megtevése.
Ahhoz, hogy Istennel egyesülni tudjunk, ahhoz át kell alakulnunk, meg kell tisztulnunk, fel kell vennünk a menyegzői köntöst. (A tisztálkodás nem mindig kellemes dolog. Annál kellemetlenebb, minél piszkosabbak vagyunk. Az aktív tisztálkodásnál, amit mi magunk végzünk magunkon – s amit azért, valljuk be őszintén próbálunk egyre kellemesebbé tenni – a passzív tisztulás, amit Isten végez el rajtunk, sokkal kellemetlenebb. Mert Isten valóban komolyan gondolja megtisztításunkat. Monoteista módon mindent akar. „…a földi vágyaknak alávetett és rabláncra fűzött szívben pedig nem lehet szó szabadságról.” Nem lehet ilyet mondani, hogy: én csak kicsit vagyok rabja a dolgoknak. Ez még belefér. Keresztes Szent János szerint a vaslánc és a cérna között a rabság tekintetében nincs különbség. Gullivert tulajdonképpen cérnával kötözték meg a törpék. Sok kicsi cérnával. Ez a mese a szenvedélyek rabságáról is szól. Isten nem lesz társbérlő a szívünkben más dolgok mellett. Igazából, aki el tudja képzelni a szívében Istent, a pénz, az élvezetek, a hatalom… mellett, az nem más, mint politeista. Több isten hívő. Isten azonban abszolút monoteista. Nem tűr meg maga mellett semmit és senkit. Ezért kell nekünk is monoteistáknak lenni. Keresztes Szent János ezen gondolatai abszolút monoteista gondolatok. (Mennyire tiszta istenképe van!) Vagy Istent szeretjük és Istenben szeretünk minden mást; vagy rabja vagyunk valaminek.
Feladat 20: Mi kinek a rabjai vagyunk?
„…ha a lélek a teremtményekben keresi örömét, ugyanilyen messze esik Istentől; mert hiszen a szeretet egyenlőséget és hasonlóságot szül.” (A szeretet ilyen értelemben azt jelenti: mi akarok leni? Kit, mit akarok elérni? Kihez, mihez akarok hasonulni?) És szeretetünknek lehetnek természetes és természetfeletti tárgyai is. Mi van a szívünk közepében? Mire gondolunk állandóan? Mire vágyódunk? Mit akarunk elérni? Minek az elvesztésétől félünk? Minek az el nem érésétől reszketünk? Meg tudunk e nyugodni Isten akaratában? (Isten adta, Isten elvette, legyen áldott az Ő szent neve.) El tudjuk e fogadni az evangéliumi utat? Vagy másra is vágyódunk? Istenen kívül, Isten akaratán kívül akarunk e valamit elérni, amit Ő nem akar számunkra? „Bárcsak megértenék egyszer s mindenkorra a lelki emberek, hogy mennyi kincset és mily bőséges jó szellemet vesztenek el, ha nem tudnak végleg szakítani a kicsinyességekhez való ragaszkodással.” „Aki Isten mellett egyidejűleg más dolgot is akar szeretni, az világosan kimutatja, hogy nem sokba veszi Istent, mert egy mérlegre helyezi Őt olyasvalamivel, ami a mondottak szerint végtelenül messze van tőle.”
Feladat 21: Milyen kincs van szívünk közepében?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése