Amikor választanunk kell az imádság és a szappanopera között. Amikor mindig Isten kerül a második, az utolsó helyre. Nézzük meg mik előzik meg életünkben Istent. Mik a fontosabb dolgaink? Miért hevül a mi szívünk? Miért, kiért marad el mindig egy-egy szentmise, imádság…? A csalók is az ember vágyait használják ki. (A reklámok is erre építenek. Az ember vágyait megmozgatni, hogy aztán irányítani lehessen.) Mert a vágy elvakítja az ember józan eszét. A pénzsóvár embert könnyen félre lehet vezetni, azáltal, ha megéreztetjük vele a pénz illatát. Ha a földi csalók meg tudják ezt tenni velünk, mennyivel inkább az ördög. Ráadásul sokszor a jó angyal ruhájába öltözik. „Addig azonban, amíg ezen érzéki vágyak meg nem szűnnek, szó sem lehet arról, hogy feljusson, még ha akármennyi erényt gyakorolna is.” Mert ez olyan lenne, mintha lyukas zsákba gyűjtené kincseit. Lyukas korsóban hordaná a vizet. Nem az erénygyakorlatokkal van a probléma, hanem velünk. Tehát két lelkiéleti feladatunk van: betömni a lyukakat, amik gyengítik lelki életünket, és telerakni lelkünket erényekkel, hogy valóban erősek lehessünk. Végső soron nem az erények a cél, nem az, hogy lelkünk tele legyen erényekkel. Az erényekből se csináljunk bálványokat! Az erények gyűjtésével Istennek csináljunk helyet, szállást. Az erények gyakorlásával Isten iránti szeretetünket mutassuk meg.
Feladat 22: Tisztítsuk meg vágyainkat! Lelkünk kapuit, az érzékszerveket féltékenyen őrizzük az Úr számára! Díszítsük fel lelkünket erényekkel az Úr számára!
Ha életem bálványai közé beteszem Istent, akkor Őt is bálvánnyá silányítom és ezt Isten nem tűri. Ez nem monoteista élet. Az igazi monoteistának valóban csak Isten van élete középpontjában. Itt kezdődik az igazi monoteizmus. „Csupán egy vágyat tűr meg, sőt kíván meg az Úr önmaga mellett, s ez az, hogy az ember tökéletesen tartsa meg Isten törvényét, és vegye vállára Krisztus keresztjét.” Ezt jelentik az erények: Isten törvényének megtartását és Krisztus keresztjének hordozását. Ezt kell hogy jelentsék az erények. Ha nem ezt jelentik az erények, akkor rosszul viszonyulunk az erényekhez. Isten törvényének magtartása és Krisztus keresztjének hordozása. Ami tulajdonképpen egy, hiszen Isten Jézusban mondta ki önmagát teljesen az emberek felé. Vagyis Isten akaratát kell mindig megtennünk. Erre kell szüntelen vágyódnunk.
Feladat 23: Egy ügyűvé kell válnunk!
A Kármelhegy útja első könyvének hatodik fejezete nagyon fontos rész. A főbb káros hatásokról van benne szó, amelyeket az érzéki vágyak gyakorolnak a lélekre. A károk alapján láthatjuk be, hogy milyen veszélyes az érzéki vágyak kielégítése. És az erényeken láthatjuk be, hogy milyen üdvös dolog nem kielégíteni őket. Nézzük a káros hatásokat! „…megfosztják a lelket Isten szellemétől,…fárasztják, kínozzák, elhomályosítják, bemocskolják és elgyöngítik…” Gondoljunk a halászra, a feleségére és a kívánságot teljesítő aranyhalra. (Fokozódtak a vágyak, fárasztották a halász házaspárt és végül elveszítettek mindent.) „ Az a sajátos vonása ugyanis az érzéki vágyakban leledző léleknek, hogy mindig elégedetlen és rosszkedvű, mint az éhes ember.” Az érzéki vágyakat soha ne lehet kielégíteni. És ez az éhség, kielégítetlenség összeférhetetlen azzal a jóllakottsággal, amelyet Isten szelleme ad. Milyen tragikus! Az érzéki vágyakat kielégítő embernek egyre nagyobbak a vágyai, egyre többet „eszik” és mégis egyre nagyobb az éhsége. Aki azonban Istenért egyre több dologról mond le, azt Isten egyre jobban betölti. A Krisztusban való újjászületésünk, újjáteremtődésünk ezért sokkal nagyobb, mint az első teremtés a semmiből. Mert itt nem a semmiből teremt meg bennünket az Úr, hanem a negatív létből hoz vissza bennünket.
Feladat 24: Ne törekedjünk fölösleges dolgok után! Egy az igazán fontos és értékes az életünkben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése