213. A Kármelhegy útja 1.

A Kármelhegy útja – I. könyv.

Mi a szerző és a könyv célja? Az Istennel való egyesülésre akar elvezetni. A cél, jelen esetben az Istenre irányuló istenképünk meghatározza az utat is. Ő nem egy antropomorf istenről beszél, hanem egy olyanról, aki teljesen más, mint az ember, mint ez a világ, s aki Jézus Krisztusban mondta ki teljesen önmagát a világ számára, aki Jézusban jött legközelebb az emberhez.

Feladat 1: Válaszoljunk a katekizmus kérdésére: Miért vagyunk a világban?

Egy tiszta, abszolút monoteista istenképet mutat. (S ez az istenkép meghatározza az utat is.) Ezért hívták az ókeresztényeket a pogányok ateistáknak. Mert ők nem tudtak akármilyen Istenben hinni. A keresztények sorban minden földi dologra azt mondták: ez sem isten. Sem a római panteon lakói, sem a villámlás, sem a dörgés, sem a földrengés, sem a nap… S ez a rómaiak szemében ateizmus volt. Ráadásul egy olyan valakire mondták, hogy Isten, aki pedig a rómaiak, a pogányok és a zsidók szemében, elgondolása szerint nem lehetett Isten: egy keresztre feszített, kivégzett emberről állították, hogy feltámadt a halálból; azt állították róla, hogy Ő az Isten. Szóval elég furcsa istenképünk van a világ szemében ma is.

Feladat 2: Kiben hiszünk? Kire építjük az életünket? Milyen az istenképünk?

Keresztes Szent János is ugyanezt teszi a Kármelhegy útjában. Sorra mindenről megállapítja, hogy nem Isten, s éppen ezért nem érdemes hozzá ragaszkodni. Egyedül a Jézusban kapott kinyilatkoztatás, a hit az, ami elvezethet Istenhez. Ezért a Jézusba vetett hit a legrövidebb út, ami folytatódik az Egyház hitében. Jézus Krisztust kell magunkra öltenünk, hogy eljussunk Istenhez, az Ő tulajdonságait, tanítását, erényeit. Ezen az úton kell járnunk, hogy valóban eljussunk az élő Istenhez, a legrövidebb idő alatt. S itt nem nagyon támaszkodhatunk az emberi tudományra és tapasztalatra: ezekkel nem lehet megragadni Istent. Őt ne lehet tudományos módszerrel lefényképezni, bemérni, lemérni, megtapasztalni. A hitre, a Szentírásra, a nem tudásra kell támaszkodnunk. Ezenkívül az úton szükségünk van a szellemek megkülönböztetésére, vagyis arra, hogy a különböző embert érő hatások között eligazodjunk. A hit az, ami beirányozza életünket Isten felé, s a különböző hatások pedig eltéríthetik erről az irányról. Szirén hangok, lidérc fények próbálnak másfele csábítani bennünket. Ezek a hatások , amik az úton érik az embert: jöhetnek az Istentől, az ördögtől, sőt saját magunktól is. Különbséget kell tennünk közöttük és tartanunk kell az irányt. (Egyfajta tájfutás, parkour – városi akadályfutás az életünk.)

Feladat 3: Hitünk még alaposabb megismerése. Ebben segíthet bennünket a katekizmus. Az Egyház tanítása és hite alapján igazodjunk el a világ dolgai között!

A helyes magatartásra akar bennünket megtanítani. Ugyanakkor az istenkép mellett a helyes emberképet is tanítja: ki az ember, hogyan működnek képességei. Az ember nem szolgálhat két úrnak. Ha valaminek a rabja, akkor nem szerethet mást. Ez tisztára evangéliumi gondolat. Vagyis fel kell szabadulnia, ki kell üresednie, hogy képes legyen Istent befogadni. A mindentől különböző Istent befogadni azonban sötétséget jelent az ember számára. Vagyis a hit, az erények útja sötétben járást jelent. Persze ez abszolút világosság. Hozzá kell szoktatnunk szemünket ehhez a nagyobb fényhez. (Olyan ez, mint amikor hirtelen kijövünk egy barlangból. A barlangban, bár sötét volt, a szemünk már hozzászokott a fénytelenséghez, és valamicskét láttunk. Kijőve a fényre, a hirtelen nagyobb fény megvakít bennünket, semmit nem látunk. A szemünk hozzászokott a sötétséghez, és most fáj a fény. Szinte visszakívánkozunk a sötétbe.) A hit útja ezért sötét és fájdalmas: sorban kiesik a kezünkből minden, ami nem Isten, sorban mindenről le kell mondanunk, ami nem Isten. Meg kell tisztítanunk istenképünket, ki kell vetni magunkból az antropomorf istenképeket. Nem csak a földi javakról kell lemondanunk, amik nem vezetnek el Istenhez; hanem a lelki javakról is. Azokat sem szabad birtokolnunk, mert akkor már nem tudjuk befogadni Istent. Éppen ezért a helyes út: a semmi útja. Semmihez sem szabad ragaszkodnunk ahhoz, hogy valóban elérjük Istent. A semmi útja persze egy másik oldalról megközelítve a minden útja. A Mindent,egészen Istent választjuk, s ezért semmi más nem marad a kezünkben, szívünkben, minden kihull belőlük. (Kiindulás: az ember – ehhez szükséges a helyes emberkép; cél: az Isten – ehhez szükséges a helyes istenkép; a kettő meghatározza a helyes utat - ez pedig a hit; s végül az úton különböző hatások érik az embert – ehhez pedig szükséges a helyes magatartás a különböző hatások között.) Keresztes Szent János antropológiájának lényege, hogy a testet, a testi képességeket alá kell vetni a léleknek, a lelket pedig Isten akaratának. A léleknek három képesség felel meg, amiket gyógyítani kell. Mindegyiknek van gyógyszere: az értelemnek a hit, az emlékezetnek a remény, az akaratnak pedig a szeretet. Azért e három, mert ezek isteni erények, ezek közvetlenül Istenre irányulnak, alkalmas eszközei az Istennel való egyesülésnek. A hit az alapja a többi erénynek. A szeretet pedig a beteljesítője. A Belső Várkastély főleg arra a kérdésre válaszol, hogy mikor válaszoljunk Istennek – minden időben és helyzetben. A Kármelhegy útja és a Lélek sötét éjszakája pedig főleg arra kérdésre válaszol, hogy hogyan - Istenben kell megélnünk a dolgokat. A képességeket is. Istenben kell helyre tenni magunkat. Csak így működnek helyesen a képességek. Csak így működik helyesen az ember, ha Istenre van beirányozva. A sötét, mezítelen, kiüresedett hit az, amely át tud vezetni minden nehézségen. Végezetül még egy gondolat: ahogy a gyermeket is meg kell tanítani arra, hogy mit ehet és mit nem ehet; hogy mi jó és mi nem jó, hogy mi hasznos és mi nem hasznos; meg kell tanítani a megkülönböztetésre – ugyanezt kell tennünk a lelki életben is. Ott sem minden jó, ott sem minden hasznos.

Feladat 4: Mondjunk le a hamis istenekről! Egészen forduljunk Isten felé! Minden képességünket fordítsuk Isten felé! Az Egyház tanítása szerint tanuljunk meg élni!

Talán túlságosan is elméletinek, elvontnak tűnik ez a tanítás. Pedig életbevágóan fontos tudni, hogyan is működik az ember, ki is az ember, milyen részekből áll, mi az életünk értelme – célja, hogyan tudjuk azt elérni… Hogy formálni tudjuk az anyagot, ahhoz anyagismeretre van szükségünk. Ember! Ismerd meg magadat! Ismerd meg világodat, célodat, a célhoz vezető utadat!

Feladat 5: Tanuljuk és éljük a lelki életet!