277. Napi kovász - március 4. Mk 9, 1-9

Jézus színeváltozása. Pontosabban úgy kellene mondanunk, hogy Jézus megmutatta másik természetét, színét, oldalát is. Hiszen Jézus valóságos Isten és valóságos ember. Hogy a tanítványok meg ne botránkozzanak rajta, hogy megerősítse őket eljövendő szenvedésében; ezért a szent hegyen megmutatta nekik másik „színét” is. Talán mi is oly sokszor, a világ szörnyűségeit, szenvedéseit látva elveszünk a túlságosan emberiben. Még a széltől is megijedünk, mint Péter és elkezdünk süllyedni az élet tengerén. A lelki szárazságokat, elhagyatottságot megtapasztalva elfeledkezünk Jézus istenségéről; arról, hogy Ő nagyobb mindennél, még a szenvedésnél, halálnál is, hiszen legyőzte azokat. „Uram! Olyan jó itt lenni!” – mondjuk együtt Péterrel Jézusnak. Olyan jó veled lenni, a közeledben! Ha olyan nagyon ijedősek vagyunk, akkor ne nagyon menjünk messze az Úrtól! Maradjunk a közelében! Mint kis gyermek anyja szoknyája körül. Mint kis gyermek apja karjaiban. Jézus közelében semmi és senki nem árthat nekünk.