Ezért nagyon gyakorlatias tanácsot ad: „Két dolog közül ne válassza a könnyebbet, hanem a nehezebbet. Ne az élvezeteset, hanem a kellemetlent. Ne azt, amiben öröme telik, hanem azt, amiben nem telik öröme. Ne azt, ami megvigasztalja, hanem azt, amiben nem lel vigasztalást. Ne azt, amiben megpihenne, hanem azt, amiben fáradnia kell. Ne a többet, hanem a kevesebbet. Ne a magasabbat és értékesebbet, hanem az alacsonyabbat és megvetettet. Ne azt, amiben van mit szeretni, hanem azt, amiben nincs szeretni való. Ne keresse a dolgokban azt, ami a legjobb bennük, hanem azt, ami a legrosszabb; legyen szíve vágya a tökéletes lemondás, szűkölködés és szegénység Krisztusért, s nélkülözése mindannak, amit a világ nyújthat.” Hogyan értsük ezeket a tanácsokat? Kulcsszó benne: a Krisztusért. A nagyobb szeretetért mondunk le minden másról. Krisztushoz viszonyítunk mindent.
Feladat 37: Nagyon gyakorlatias tanácsok ezek. Ha mindig a könnyebbet, az élvezetesebbet, az örömtelibbet, a vigasszal telit, a pihentetőbbet … választjuk; akkor életünknek ez lesz az irányultsága, és szép lassan csúszunk lefelé. (Mindig a könnyebbik végén fogjuk majd meg a dolgokat.) Akkor a próbák idején is meg fogunk futamodni. A növekedéshez azonban áldozatra van szükségünk. A jó, a tökéletesebb választásához apró lemondásokra van szükségünk. Így fogunk emelkedni fokról fokra. Tehát: milyen az alapirányultságunk? Mire, kire irányoztuk be életünket?
Például, ha valakinek egyházmegyés papi hivatása van, az ne menjen el karthauzi szerzetesnek, pusztán azért, mert az nehezebb. Vagyis, mindig Isten akaratát kell megtennünk. És ha Isten akaratában két utat látunk, csak akkor válasszuk a nehezebbet és nem a könnyebbet. És így tovább… Például általában örömünk telik a saját hivatásunkban, azért választjuk. Vagy talán ne válasszuk, pusztán azért, mert örömünk telik benne? Vagy a házasság esetében: azzal kössünk házasságot, akit nem is szeretünk, aki után nem vágyódunk? Elég komikus és tragikus dolgok sülnének ki abból, ha szó szerint követnénk Keresztes Szent János tanácsait. Isten akarata a legfontosabb. Azon belül azonban finomítanunk kell a lelki dolgokat, mert előbb utóbb nem fogjuk keresni és megtenni Isten akaratát. Sokkal inkább fogjuk keresni a vágyaink beteljesítését.
Feladat 38: Isten akarata elsősorban az Egyház tanításában van benne. Ott kell keresnünk, abból kell kiindulnunk.
Újabb gyakorlati tanács következik, miképpen nyomjuk el a test kívánságát, a szemek vágyakozását és az élet kevélységét. „Először is igyekezzék tetteivel saját megvettetését előmozdítani s óhajtsa, hogy mások ugyanezt tegyék vele szemben. Ez szolgáljon orvosságul a test kívánsága ellen. Másodszor: igyekezzék saját kárára beszélni s kívánja, hogy mások is így tegyenek, ha róla van szó. Ez a szemek kívánságának ellenszere. Igyekezzék megvetőleg gondolkodni önmagáról s óhajtsa, hogy mások is ugyanezt tegyék vele. Ez öli meg az élet kevélységét.” Mire is gondol itt a szent? Ezek a szavak az érzékek éjjelére, az érzéki vágyak megfékezésére vonatkoznak. De nem azt jelenti, hogy csináljunk őrültségeket, bolondságokat, tegyük magunkat nevetség tárgyává! Nem azt jelenti, hogy törjünk össze mondjuk mindennap egy tányért, vagy valami dolgot, hogy aztán a család, a közösség, az emberek ne tartsanak bennünket semmire! Nem azt jelenti, hogy állandóan beszéljünk magunkról negatív szavakkal: „milyen buta vagyok!”... Nem azt jelenti, hogy egy negatív önképet tartsunk magunkban mindig! (Súlyos következményei lennének annak a lelki és a szellemi életben!) Ne akarjunk kisebbek lenni annál, mint ami Isten akarata számunkra! Azt azonban jelentheti, hogy mások megvető tetteit, szavait, gondolatait tudjuk elfogadni, tudjuk feldolgozni magunkban. Ne védekezzünk fölöslegesen! (De igenis védekezzünk adott esetben, ha a körülmények, ha Isten akarata azt megkívánják!) De akkor mit jelentenek Keresztes Szent János tanácsai? Azt nem jelentik, hogy legyünk kisebbek annál, mint ami Isten akarata számunkra! De azt igenis jelentik, hogy ne legyünk nagyobbak annál, mint ami Isten akarata számunkra! Az ember úgyis mindig a nagyobbra törekszik, a kellemesebb dolgokra. Na, itt kell tetteinkkel saját megvetésünket előmozdítani! Válasszuk az alacsonyobb szolgálatokat ha tehetjük, s ha mások bíznak meg velük, mert nagyobb tetteket nem néznek ki belőlünk, vagy mert azokat inkább maguknak tartják fenn – úgy fogadjuk el azokat, nem törődve azzal, hogy mit gondolnak rólunk, hogy milyen kicsinynek tartanak bennünket! Pedig esetleg mi tudjuk, hogy nagyobb dolgokra is képesek volnánk. Másodszor, az ember úgyis mindig pozitívabban beszél önmagáról, kicsit mindig kiszínezzük magunkat, kicsit mindig jobbnak állítjuk be önmagunkat. Na, itt kell szavainkkal saját megvetésünket előmozdítani! Vonjunk gyököt szavainkból! Legyünk reálisabbak önmagunkhoz szavainkban! S ha mások esetleg negatív szavakkal illetnek bennünket, nem kell okvetlenül kijavítanunk őket! Azok vagyunk, aminek Isten lát bennünket, sem többek, sem kevesebbek. Harmadszor, az önmagunkról alkotott képet is próbáljuk egy kicsit reálisabbá tenni. Általában pozitívabb képet gondolunk mindig magunkról. (Ha valaki például negatív képet dédelget önmagában önmagáról – annak egy kicsit pozitívabban kell gondolkodnia, ezt kívánja az alázat!) S hogy mások mit gondolnak rólunk, az az ő dolguk. Az a fontos, hogy Isten mit gondol rólunk. Az Ő elképzelésének kell megfelelnünk. Újabb tanácsok: „Hogy az ember tökéletesen szerethesse Őt, ne keressen sehol másutt szeretetet. Hogy teljesen megismerje Őt, igyekezzék semmiről semmit sem tudni. Hogy teljesen birtokába vehesse Őt, ne kívánjon birtokolni semmit sem. Hogy egészen Őhozzá hasonulhasson, ne legyen semmi semmiben. Hogy elérje azt, amit még nem élvez, arrafelé kell mennie, ahol semmi öröm nincsen. Hogy elérje azt, akit még nem ismer, járjon arra, hol mit sem ismer. Hogy eljusson ahhoz, amit még nem bír, járjon arra, hol mi sem övé. Hogy elérje azt, ami ő még nem, arra kell mennie, hol ő semmi sem.” Vagyis megint csak: Isten akaratában kell így viszonyulnunk a dolgokhoz. Végül, mit kell tenni, hogy meg ne akadályozzuk a célhoz jutást?: „Ha bármiben meghátrálsz, kiteszed magad a végleges bukás veszélyének; mert hogy egyáltalában eljuthass a mindenhez, mindenben teljesen meg kell magadat tagadnod. S ha eljutsz odáig, hogy Ő egészen a tiéd lesz, öleld magadhoz anélkül, hogy bármit is kívánnál. Mert ha egyáltalában bármit óhajtanál bírni, nem lehetne kizárólag Isten a te kincsed.” Ez a semmi, semmi, semmi útja, amit úgy is tudnánk fordítani, hogy a minden, minden, minden útja. Vagyis egészen Istent kell választanunk és keresnünk; És Istenben kell keresnünk minden mást.
Feladat 39: Fogadjuk el Isten rólunk alkotott képét! Ne legyünk se kisebbek annál, se nagyobbak! Ez az igazi alázat. Avilai Szent Teréz szavaival élve: az igazságban való járás.
Feladat 40: Isten akaratának szemével, az Egyház tanításában és hitében nézzük a világot, tegyük a dolgokat!
Feladat 41: Válasszuk mindig Istent, az Ő akaratát, az Egyház tanítását!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése