„Sötét, nagy éjszakán a szeretet tüzében égve, ó boldog pillanat! Kisurranék csöndben, titokban, mikor házam már elpihent.”
Furcsa költői kép a lelki életről. Egy szerelmes lélekről szól, (Rómeó és Júlia történetébe lehetne beilleszteni) aki éjszaka – mikor háza már elpihent – szinte tolvaj módjára szökik meg, hogy találkozzék szerelmével. Bizonyára azért éjszaka, titokban, mikor háza népe már elpihent, mert ha háza népe ezt megtudná, akkor finoman szólva marasztalná, netán kényszerítő eszközöket is alkalmazna, megkötözné, börtönbe zárná. Keresztes Szent János szerint ilyen állapotban kell lennie a léleknek ahhoz, hogy találkozhasson Istennel, hogy egyesülhessen vele. Az Isten iránti szeretetnek le kell győznie a háza népe iránti természetes vonzalmat. Nagyobbnak kell lennie a szerelemnek a mindennapoknál. Mert ha nem nagyobb a szerelem, akkor soha nem fog elindulni. Láthatjuk tehát, hogy ez a könyv nem a lemondások, nem pusztán az önmegtagadás könyve, hanem sokkal inkább a nagyobb szereteté. A lelki élet nem pusztán a lemondásról szól, hanem sokkal inkább a nagyobb szeretetről. Első a szeretet, s ebből a nagyobb szeretetből forrásozik a lemondás. Abszolút pozitív lelkiéleti kép. S ezt soha nem szabad elfelejtenünk, akkor amikor a lelki élet netán nehéz, netán száraz, netán valami lemondást kíván tőlünk. Mindezt Istenért vállaljuk nagyobb szeretettel.
Feladat 6: Szítsuk fel magunkban a még nagyobb szeretetet Isten iránt!
Egyszerű evangéliumi felvetése van: ahhoz, hogy eljussunk Istenhez, meg kell tisztulnunk. Fel kell vennünk a menyegzői köntöst. Vagy már itt a földön, vagy a tisztító tűzben, de meg kell tisztulnunk. Menyegzői köntös nélkül nem egyesülhetünk Istennel. S ezt a tisztulást ő sötét éjszakának hívja, amin át kell mennünk. El kell indulnunk, el kell hagynunk a régi életünket, ki kell lépnünk a sötétbe, az éjszakába. „…mintha éj borult volna reá és sötétben kellene tapogatóznia.” Testi, lelki sötétség. Aktív és passzív sötétség. Minél szellemibb, minél passzívabb annál sötétebb, annál fájdalmasabb. Az egész embernek, annak minden részének meg kell tisztulnia. 2, 3, 4 éjszakáról beszélhetünk. Az érzéki és a szellemi rész aktív és passzív tisztulása ez.
Feladat 7: Tisztítsuk meg magunkat és vegyük fel a menyegzői köntöst!
(Keresztes Szent János is 2,3,4 éjszakáról beszél műveiben, különböző felosztások szerint. A számok, a beosztások nem befolyásolják a lényeget. Sőt, bizonyos értelemben még a halál utáni tisztító tűz éjszakáját is ide vehetjük; és akkor már 5 éjszakáról, tisztulásról beszélhetünk, amin át kell mennie a léleknek. Zavaró lehet a mű olvasása és magunkra vonatkoztatása közben, ha mindenáron meg akarnánk határozni, hogy most vajon melyik éjszakában vagyunk. Ebben egy kicsit az emberi hiúság is benne rejlik. Minél előrébb akarnánk magunkat tudni a lelki életben. És nem is az a fontos számunkra, hogy hol is vagyunk éppen a lelki életben. Talán nem is a hely-meghatározás a legfontosabb! Aztán zavaró lehet az is, ha minden áron egy sorrendet akarunk meghatározni az éjszakák között és aszerint akarunk haladni – talán szolgai módon úgy, ahogy azt Keresztes Szent János leírta. Szent János csak egy modellt írt le az éjszakákról. Mindenkit más és más úton vezet az Úr, mindenkit más és más módon tisztít meg, mindenki számára más és más az éjszaka. Van akit lassan tisztít az Úr egy életen át, van akit egy pillanat alatt, van akit betegséggel tisztít, van akit más dologgal, van aki inkább a szellemi éjszakában tisztul, van aki az érzékeivel küzd sokat… De, ha Keresztes Szent János éjszaka-elvét megértjük, akkor azt helyesen tudjuk majd alkalmazni a saját éjszakáinkra is. És ez a fontos! Igazából egyetlen egy éjszaka van, aminek aztán különböző részletei, aspektusai, fokozatai, elemei vannak. Hogy aztán ezek hogyan vannak jelen a saját egyéni éjszakánkban – az mindenkinél más és más. „A lényeg a lényeg”: mielőtt az Úristennel végleg egyesülnénk át kell mennünk az éjszaka tisztító folyamatán. )
Feladat 8: Hagyjuk magunkat megtisztítani az Úr által! Mondjunk igent a tisztulási folyamatra!
Ezért is nagyon fontos, hogy tisztában legyünk az ember testi, szellemi, lelki anatómiájával, struktúrájával, működésével. Hogy el tudjunk igazodni önmagunkban és a világban. Hogy célba érjünk, és ne tévedjünk el az úton. Itt ebben az éjszakai szökésben - az ember érzéki vágyait, tökéletlenségeit sikerült újra alávetnie az észnek, a léleknek. Ez a tisztulás a kezdőké. Ez az érzéki, alsóbb rész tisztulása. (Később pedig az észt, a lelket, a szellemet kell Istennek alávetni. Ez lesz majd a szellem, a felsőbb rész tisztulása.) A nyugati társadalom nagy problémája ez: kiélni önmagunkat, vágyainkat, kielégíteni érzékeinket – reklámok világa, szexuális szabadosság, túltápláltság…nem élünk lelki életet; nem tagadjuk meg magunkat Istenért. Nem a lélek uralkodik a testen, mert a lelken nem Isten uralkodik. A test uralkodik a lelken, a testen pedig valaki más. Orrunkon, érzékeinken keresztül vezetnek bennünket. Jobban szeretjük önmagunkat, a világot, mint Istent. Itt azonban a lélek az Isten iránti szeretet tüzében égve ment ki. Csakis egy nagyobb szeretet tudja legyőzni ezeket a vágyakat. Istenért mondunk le ezekről a dolgokról. Itt kezdődik a lelki élet: az érzékeinket meg kell reguláznunk. Választanunk kell. Döntenünk kell, hogy kit is akarunk szolgálni. Istent kell választanunk. Mert a nem választás is választás. Nem sántikálhatunk kétfele. Nem szolgálhatunk két úrnak. A választás pedig nem maradhat meg egy elvi síkon. El kell indulnunk. Meg kell valósítanunk döntésünket a gyakorlati, hétköznapi életünkben is. Vagyis a hitünk szerint kell élnünk.
Feladat 9: Mit nem adtunk még át az Úrnak?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése