2012. február 24., péntek

269. A Kármelhegy útja 9.

A rendetlen vágyak bemocskolják és foltokat ejtenek a lelken. „Ez annyira igaz, hogy már egyetlen egy rendetlen vágy is – még ha nem is volna halálos bűn – oly sötétté, mocskossá és rúttá teszi a lelket, hogy képtelen bármi módon Istennel egyesülni, hacsak előbb meg nem tisztul tőle. Hát még mekkora lehet a rútsága az olyannak, amely teljesen el van merülve rendetlen vágyaiban és szenvedélyeiben! Mily messzire állhat az Isten tisztaságától!” Keresztes Szent János nem maximalista, hanem abszolút realista. Nem ilyen a házasság is? Vagy csak egyet szeretek, vagy igazából egyiket sem. Vagy egészen szeretem, vagy már megosztott a szívem. A befogadott kegyelem erényeket szül, a rendetlen vágyak pedig bemocskolják a lelket. A vágy irányultságot jelent. S ha egyszerre figyelek két dologra, ha egyszerre irányulok két dologra, akkor már meg vagyok osztva. Meg vagyok fosztva Istentől. Mert Ő nem akar társbérlő lenni az ember szívében, mondjuk például a televízióval. Ő egész szívet akar. Mert nem akar becsapni, megcsalni bennünket. Éppen ezért nekünk is egész és osztatlan szívet kell adni Istennek.

Feladat 28: Tisztítsuk meg lelkünket a rendetlen vágyaktól! És irányítsuk lelkünket egészen Isten felé.

„Az ötödik káros hatás, amit az érzéki vágyak a lélekre gyakorolnak, abban áll, hogy elzsibbasztják és elbágyasztják annyira, hogy nem képes az erényeket gyakorolni és bennük állhatatosan megmaradni.” Mert az akaraterő megoszlik a különböző kitűzött célok között. Minél több fele annál rosszabb. Minél jobban vágyódik egy rossz dologra, annál kevésbé tudja tenni a jót. Nagyon fontos ezért az összeszedettség. Nem csak a világi értelemben fontos ez. Szedd már össze magadat! – szoktuk egymást bíztatni. (Tudós, sportoló, tanuló, munkás…) De a lelki élet szempontjából is. Csak így tudunk valamit is elérni. (Milyen érdekes, hogy ami a világi életben olyan evidens: csak összeszedettséggel tudunk valamit is elérni. S ezt meg is tesszük a cél érdekében. Azt a lelki élet területén már nem tesszük meg. Nem szedjük össze magunkat, mert nehéznek tűnik. A világ fiai okosabbak a maguk nemében!!!) A legkisebb érzéki vágy is már gyöngíti a lelket. És természete, szokása, hogy minden energiát el akar vonni a jótól, az erényektől. Az érzéki vágy szenvedéllyé válik, hogy aztán kielégíthetetlen fekete lyukká váljon az ember életében. „Azért is, ha azt látjuk, hogy sok lélek semmi szorgalmat és kedvet nem mutat az erények gyakorlatában, annak rendesen abban találjuk meg az okát, hogy oly vágyak és érzelmek vannak még benne, amelyek nem tiszták és nem irányulnak a mi Urunkra, Istenünkre. „ Mert az ember célirányos lény. Olyan nincs, hogy valamire ne irányuljon, valamire ne törekedjen. Ha azt hisszük, hogy semmire sem irányul életünk, hogy semmire sem vágyódunk; higgyük el, akkor is fénysebességgel rohanunk valami fele, lehet hogy éppen a pusztulásunk fele. Mennyivel jobb tehát, ha tudatosan beirányozzuk életünket, ha tudatosan a jó fele irányozzuk be életünket, ha ésszerűen a legjobb fele irányozzuk be életünket, ha a legfőbb jó alá rendeljük életünket, ha hagyjuk hogy testünket a lelkünk, a szellemünk; lelkünket, szellemünket pedig Isten irányítsa!

Feladat 29: Szedjük össze magunkat! Törekedjünk az összeszedettségre!

„Itt természetesen csak azokról beszélünk, amelyek a szabad akarattól függnek, mert hiszen a természeti vágyak, ha nem erőszakolják ki az akarat beleegyezését és önkéntelen indulatok maradnak, nagyon kevéssé, sőt egyáltalában nem akadályozzák a lelket az egyesülésben… Mert ezeket megszüntetni és teljesen kiölni, ezen élet folyamán lehetetlenség.” Ellenben a szabad akarattól függő vágyakat ki kell vetnie az embernek. „Ami annyit tesz, hogy tudva és akarva ne egyezzék bele semmi, még oly csekély tökéletlenségbe sem, sőt annyira jusson, hogy hiányozzék benne az erő és szabadság annak tudatos elkövetésére.” Isten rabja legyen. Az igazi szabadság az, amikor már nem tudja választani a rosszat. S nem az, amikor még választhat jó és rossz között; ahogy azt a mai szabadosság tanítja. (Majd 18 éves korában eldönti! – szokták egyesek mondani és hirdetni. 18 éves korában már nem fogja tudni eldönteni, mert közben ezer dolognak vált a rabjává. Nincsen érték semleges iskola! ) „Vannak azonban egyes szokásszerű tökéletlenségek, amelyeket némely ember sohasem képes teljesen leküzdeni s amelyek nemcsak az Istennel való egyesülést, de még a tökéletességben való előrehaladást is megakadályozzák.” Ezek a szokásszerű tökéletlenségek súlyosabbak, mint a véletlenül elkövetett nagyobb bűnök. Ezért tanítja az Egyház, hogy bűnt csak tudva és akarva lehet elkövetni. Ezért kell szüntelenül tökéletesítenünk tudásunkat. S ezért kell akaratunkat is tökéletesíteni, a jóra irányítani. (Ezért tragikus, hogy ha valaki a bérmálás után már nem fejleszti a hitét. Gyerekkori cipőjét nem tudja majd a felnőtt lábára felhúzni. Gyerekkori hitével nem tudja majd felnőttkori problémáit megoldani.) S hogy mi a jó, azt a tudás állítja az akarat elé. Tudásunkat pedig Isten akarata alá kell rendelnünk. „Így van a lélek is: amíg valamihez ragaszkodik; legyenek bár egyébként még akkora erényei is, nem fogja elérni az isteni egyesülés szabadságát.” Természetesen nem az erényekkel van a probléma. De amíg a kézifék be van húzva, addig akármennyire is nyomjuk a gázt, a kocsi nem tud elindulni, sőt leég a motor. Az egyik erény vonzza a többit. De ugyanígy van az érzéki vágyakkal is: az egyik vonzza a többit. „Mert ha csak egy fok hiányzik is a fahasábban abból a hőből, amelyre szüksége van, hogy meggyulladjon, akkor nem fog lángra lobbanni. Hasonlóképpen egyetlen egy gyarlóság, még ha nem is volna egészen szándékos és öntudatos, meggátolja a lelket abban, hogy egészen Istenhez hasonuljon. … A léleknek nincs egynél több akarata…” (Langyosság, kétfele sántikálás.) Az embernek egy szíve van. Ezért kell helyesen beirányozni életünket, akaratunkat. Az előbb idézett és megvastagítva szedett hasonlat a fa meggyújtásáról Keresztes Szent János egész misztikus tanítását összefoglalja. Ebben a képben benne van összes műve. Könyveiben többször is feltűnik. Ebből a képből ki lehet bontani az egész lelki életet. !!!

Feladat 30: Akaratunkat irányítsuk egészen Istenre. Ő legyen a legfőbb elérendő cél az életünkben!

Feladat 31: Figyeljünk a szokásszerű tökéletlenségeinkre! Mert így szoktuk! – az nem azt jelenti, hogy továbbra is így kell tennünk. Persze nehezebb elszakadni a szokásszerű dolgainktól, mert már berögzültek. Éppen ezért veszélyesek, éppen ezért kell őket kiirtani.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése