Isten elvesztését csakis a szabad akarati és azonfelül halálos bűnös vágyak képesek létrehozni. A kisebb, tételes károkat viszont minden vágy létrehozza. Persze különböző fokban. Ezért különösen fontos őrizni a várkapukat: mik jönnek be és mik mennek ki. Mik érintik meg a testet és a lelket; és mire irányul a lélek vágyódása, akarása. (Naivság lenne azt gondolni, hogy a dolgok, a személyek, az események nem hatnak az emberre, a lélekre. Hogy azok nem befolyásolják jó vagy rossz irányba. Naivság lenne azt gondolni, hogy ezek a hatások semlegesek az emberre, a lélekre nézve. Ahogy az ételeket is megválogatjuk, hogy mi jó és mi rossz számunkra; ugyanígy kell a lelki, szellemi táplálékunkat is megválogatni.) Egyes vágyódásokra egyes károk jellemzőek, másokra mások; de kisebb-nagyobb fokban minden kár jelen van bennük. (A test önmagában értelmetlen, mindig valami irányítja. Ha nem a felső szellem, s azt nem a Szentlélek; akkor a vágyaknak engedelmeskedik, a vágyak után megy.)
Feladat 32: A vágyak, irányulások megfigyelése!
Ezért nagyon fontos, hogyha ha felmerül bennünk egy vágy, akkor azt azonnal a hit fényében vizsgáljuk meg. Isten színe előtt vizsgáljuk meg, imádkozzuk át. S vágyunkat, egész életünket azonnal irányítsuk Istenre. „Minden egyes erényes cselekedet növeli az összes erényeket és hasonlóképpen minden egyes bűnös szokásból származó cselekedet révén növekednek a többi bűnös hajlamok s velük együtt fokozódik a lélekre gyakorolt romlasztó hatásuk.” „Nem beszélek itt azokról a természetes vágyakról, amelyek önkéntelenül jelentkeznek; sem pedig az olyan gondolatokról, amelyek nem lépik át az akaratlan indulatok küszöbét; sem pedig egyéb kísértésekről, amelyekbe az akarat nem egyezik bele; ezek ugyanis az említett károk közül egyet sem okoznak a lélekben. Az illető, akiben fellépnek, a velük járó megrázkódtatás és lelki zavar következtében nem egyszer azt hiszi, hogy bemocskolták és megvakították; ez azonban tévedés. Sőt inkább éppen az ellenkező, jótékony hatással járnak. Mert mialatt ellenük küzd, megerősödik, megtisztul, növekszik benne a világosság, a vigasztalás és a többi lelki javak.”
Feladat 33: Akaratunk milyen vágyakra irányul?
Például sokan panaszkodnak, hogy a legszentebb pillanatokban (szentmisén, áldozás előtt, imádságban…) jönnek elő sokszor a legbűnösebb vágyak, képek, gondolatok az emberben. S ilyenkor nem mernek áldozni. Pedig ezek nem tudatos gondolatok, teljesen önkéntelenek. Vagyis nem tudva és akarva követi el őket, vagyis nem is bűnök, vagyis nyugodtan áldozhat. Nagyon fontos a szellemek, a különböző indulatok és vágyak megkülönböztetése. (Ez egy külön lelkigyakorlatot igényelne!) „Ezért fordítsanak a lelkivezetők akkora gondot arra, hogy növendékeiket kigyógyítsák minden rendetlen vágyból; hogy lemondassák őket arról, ami után kívánkoztak, s így megszabadítsák őket annyi és akkora nyomorúságtól.” S ha a lelkivezetők erre nem volnának hajlandók, akkor mi magunk önként tegyük meg ezt! Istenre vágyódjunk! És Istenben vágyódjunk a többi dolgokra! S ha valamire nem vágyódhatunk az Istenben, akkor azt jobb is kivetni a szívünkből és életünkből. Egyszóval: hitünk irányítsa életünk minden egyes részletét, eseményét!
Feladat 34: A rendetlen vágyak leleplezése és kivetése az ember szívéből.
Az egész Kármelhegy útjának egyik legfontosabb fejezete az első könyv 13. fejezete. Leírja, hogy miképpen kell belépni az érzékek emez éjjelébe. Elmagyarázza, hogy mit kell tennünk a lelkiéletben, hogy elinduljunk az Istennel való egyesülés útján; hogy a legrövidebb úton eljussunk az Istennel való egyesülésre, alapvető igazságot közöl: „Az első az, hogy az ember mindig a legnagyobb gonddal igyekezzék Krisztust mindenben utánozni és életét az Övé szerint berendezni. Hogy ezt megtehesse, s hogy minden körülmények között úgy viselkedhessék, amint Ő viselkedett volna, elmélkedjék állandóan az Ő életéről.” Vagyis: krisztusi magatartás, Krisztus erényeit kell magunkra venni. Krisztus életének, magatartásának tanulmányozása. Mert Ő az egyedüli közvetítő Isten és ember között.
Feladat 35: Krisztust magunkra ölteni. Az Ő életét, tulajdonságait, gondolatait, erényeit.
„A második az, hogy akármilyen élvezet kínálkoznék is érzékei számára, hacsak nem kizárólag Isten dicsőségére szolgál, vesse el magától és mondjon le róla Jézus Krisztus iránti szeretetből,…” Vagyis: Isten legyen a célja, Istenre irányítsa be érzékeit, vágyait, akaratát. Ezen szempont alapján kell megvizsgálnunk dolgainkat. (Beszélnek egy ferences testvérről, akit megfigyeltek, hogy bárhol volt igyekezett mindig a tabernákulum felé, a legközelebbi templom felé fordulni. Sosem volt háttal – amennyire tehette - a legközelebbi tabernákulumnak és templomnak. Beirányozta magát. Mindig Isten felé fordult. A zsidóknál régen a zsinagógák mindig Jeruzsálem fele voltak betájolva! Régen a keresztény templomok is be voltak tájolva. A muszlimok mindig Mekka fele fordulva imádkoznak. Persze nem ez a fizikai betájoltság a fontos, hanem sokkal inkább a lelki.)
Feladat 36: Istenre, Jézusra irányítsuk be egészen életünket!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése