2012. február 18., szombat

225. Marcell atya példázatai

Régi, bájos török mese szerint az öreg imám figyelmeztetni akarván gyermekeit a gonosz szellem kísértő megjelenésére, ezt mesélte nekik:
Egy teve megnáthásodott. A faluvégi malomhoz ment és az ablakon keresztül így szólt molnárhoz:
„Kérlek, nyisd ki egy kicsit az ajtót, hadd melegítsem meg szegény, összefagyott orromat, itt künn majd meg vesz az Isten hidege. – A molnár szíve megesett rajta, egy kis rést nyitott az ajtón, csak annyit, hogy beférjen a teve orra. De a teve azon könyörgött, hogy eressze most már be az egész fejét. A molnár lépre ment. Mire a teve, feje után bedugta a nyakát, majd az egyik lábát, majd a másik lábát, mikor egyszerre csak ott állott a malomban széltében-hosszában. Erre táncolni kezdett. Ide-oda szaladgált. Fölforgatta a malmot, összetörte az ottlévő holmikat, belelépett a szitákba, szétszaggatta a liszteszsákokat, tartalmukat pedig földre szórta.
– „Te ronda állat, mit mívelsz itten?” – rivallt rá a molnár a tevére.
– „Hát nem látod, mit csinálok?” – vigyorgott a teve és fölkacagott örömében, - „felmelegedtem, hát táncra perdültem. Ha nem érzed jól magad társaságomban, hát szedd a sátorfádat és eredj.” – Eddig a mese! – Az öreg imám gyermekeinek ezt a tanulságot szűrte le: „Az ördög eljárása szakasztott olyan, mint ennek a tevének a szemtelen viselkedése. Az ördög nem ront be lelked kristálypalotájába ajtóstól. Az ördög nagy politikus. Először előbocsátja jószimatú orrát, kémlel, majd ártatlan arccal kis szívességre kér.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése