267. Marcell atya példázatai

„Valamikor réges-régen – így olvassuk egy jámbor legendában – élt egy roppant nagy erejű ember, akit Offerusnak hívtak. Ez a fejébe vette, hogy óriási erejével csakis a világ legerősebb emberét fogja szolgálni. Hallott akkor egy hatalmas császárról, akitől mindenki reszketett. Szolgája lett, harcolt a császár háborúiban, és megnyerte csatáit. Egyszer aztán egy dalnok jött a várba, régi dalokat énekelt a császárnak, s ha egy dalban felhangzott az ördög neve a császár gyorsan keresztet vetett. Miért? – akarta tudni az óriás. „Hogy a gonosz ellenség ne árthasson nekem.” – „Úgy”? - kiáltott fel az óriás – „Te félsz valakitől? Akkor nem te vagy a legerősebb. Megkeresem tehát azt, akitől te félsz.” És Offerus s megkereste az ördögöt, megtalálta, szolgája lett, és vele járta a világot. És egyszer egy útszéli Kereszthez értek, ez előtt a sátán nem akart elmenni, inkább kerülőutat választott. Akkor az óriás elhagyta félelmetes urát, hogy megkeresse a legerősebbet, akitől az ördög félt. Egy remete azt tanácsolta neki, vigye át egy folyón a zarándokokat, akik a túlsó parton lévő kis templomban akartak imádkozni. Ezt megtette. Egyszer egy viharos éjszakán, gyermekhang ébresztette, és hívta hordozói szolgálatára. Vállára vette a gyermeket és pehelykönnyűnek találta. De minél beljebb jutott a folyó medrébe, annál nehezebbé vált a gyermek és valósággal le akarta nyomni a mélybe. Most megtudta az óriás, ki a legerősebb. Keresztvíz alá tartotta fejét, és Kristóf lett a neve (Krisztus hordozó) – vagyis egyedül Istennek szolgált.” Így lett Offerusból Christoforus. Pogányból, keresztény.