„Sötét nagy éjszakán.”
Sötét ez az állapot a kiinduló pont miatt: az embernek le kell mondania minden vágyáról, ami a világi dolgokra vonatkozik. (Egy vágyunk legyen az Isten. Ne szórjuk szét törekvő képességünket akármilyen vágyra, vágyakra. Egy cél lebegjen e szemünk előtt, erre az egy célra összpontosítsuk erőinket. Csak így érhetünk célt.) „S a vágyaknak ezen hiánya és ez a lemondás pedig olyan állapotot teremt, mintha az ember vágyaira és érzékeire sötét éjjel borult volna.” Mivel lemondunk az érzékelhető dolgokról, az Isten pedig nem érzékelhető, kielégítetlenek lesznek a vágyaink és az érzékeink. Az Isten pedig nem úgy akar bennünket kielégíteni, mint a földi dolgok. Az Isten egyáltalán nem akar bennünket kielégíteni, végtelenre nyitja vágyainkat. (Ha egy nagyon illusztris személyt vendégül akarunk látni, akkor először is kitakarítjuk a házunkat: s ez a takarítási állapot egy hatalmas felfordulással jár. Az előző hétköznapokhoz és a következő ünnephez képest egy sötét állapot. Vagy egy másik hasonlat: a szőlőt kipréseljük, hogy bor legyen belőle. A szőlő finom, a bor is az. De a kettő közötti állapot: a murci állapot – mennyire zavaros, sötét, homályos. Végül Keresztes Szent János hasonlata, mely összes művét szimbolizálja és az egész lelki életet összefoglalja: amikor a fát tűzre vetik, megkezdődik számára egy nagyon fájdalmas átalakulás, ki kell magából vetni minden piszkot és szennyet, hogy aztán tűzzé váljon.) Sokszor azért sem érzékeljük ezt a sötét kiinduló pontot, mert igazából nem mondtunk le a vágyainkról. Kétfele sántikálunk, a világot is akarjuk és Istent is.
Feladat 10: Teljes szívvel, teljes lélekkel, teljes erővel törekedjünk az Isten fele! S ami ebbe a szent törekvésünkbe nem fér bele, azt nyugodtan vessük ki a szívünkből.
„Másodszor annak mondhatjuk az út szempontjából, amelyen a léleknek haladnia kell, hogy eljusson az egyesüléshez: Ez az út ugyanis nem egyéb, mint a hit; márpedig a hit az értelemre nézve sötét, mint az éjjel.” A hitnek ezen sötét voltát persze mi hívők kevésbé érzékeljük, mert ebben nőttünk fel. És már hozzá szokott a szemünk. De állítsuk csak egy pillanatra a szemünk, a hitünk elé, mondjuk például az olimposzi isteneket… Képzeljük el, hogy a hit azt mondja az értelemnek: mostantól kezdve ebben kell hinned, ezt kell elfogadnod vezetődül! Máris milyen sötét lett az értelem számára a hit. Persze azért mi hívők is érzékeljük a hit sötét voltát: a szenvedésekben, a lélek sötét éjszakáiban, amikor látszólag Isten elhagyott bennünket. Amikor nem tudunk hinni. De Kis Szent Terézzel együtt mégis hiszünk, hinni akarunk.
Feladat 11: Építsük egészen a hitre életünket! Ismerjük és éljük meg még jobban hitünket! (Katekizmus.)
„Harmadszor pedig Annak szempontjából, aki felé a lélek tart, ez a végcél ugyanis Isten, aki felfoghatatlan, végtelenül meghaladja az emberi értelmet s mint ilyen, ezen földi élet tartama alatt, a lélek szempontjából szintén sötét éjjelnek nevezhető.” A végpont sötét voltát sem érzékeljük, mert már elindultunk feléje, és megint csak hozzá szokott a szemünk Istenhez. De képzeljük csak el megint az olimposzi istenek világát, mintha oda kellene eljutnunk! Mennyire bizarr, megmosolyogtató és sötét gondolat lenne ez az értelem számára! (Itt a Stella Marisban megmutatva Zeusz szobrának lábujjait mindig mosolyt csalunk az emberek arcára.) (A hitetlenek, a más vallásúak számára a mi hitünk is sötét – gondoljunk csak hitünk legnagyobb titkaira: Szentháromság,az Ige megtestesülése, feltámadás, örök élet…)
Feladat 12: Az imádság a hit kifejeződése. Hitünk táplálása szempontjából nagyon fontos az imádság. Imádkozzunk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése