2012. február 16., csütörtök

219. Marcell atya példázatai

„Senki két úrnak nem szolgálhat.”… olvasták a Schlani apácák refektóriumában, mikor beszalad lélekszakadva egy nővér, s jelenti: Ziska közeledik, a jobbágyok a kapukat döngetik menedékért.
Délután 4-kor érkezett meg Ziska rabló, cseh lovasai élén. Egy pár ütés a kapura, s Ziska, már benn volt az egyik lábával, mert a másikat kinn feledte: szinte kővé meredten állt a küszöbön. Ott állt előtte a zárda minden apácája, mintha körmenetre indulnának, égő gyertyával a kezükben. Egyszer csak kilép a sorból Ágatha. Tekintete összevillant Ziskáéval… és Ziska érezte, hogy tüzétől meggyulladt a lelke.

– Térj vissza kegyetlen vezér, e szent hajlék küszöbéről, - rebegte Ágatha, - itt nem találsz aranyat. A mi kincsünk a krisztusi szeretet. Ezen pedig megtörnek fegyvereid.
– Kelj föl, szép hölgy, Schlan sértetlen marad, - Ziska mondja, megindultan, - de nagylelkűségem jutalmát tőled várom. Ha megadod, elvonulok seregeimmel.
– És mit kívánsz jutalmul? – kérdezte reszkető hangon Ágatha.
– Add nekem azokat a csodaszép szemeidet, jutalmazzál meg ragyogásukkal, és melegíts fel forró bűvükkel
– Ágatha eleinte tétován bámult maga elé, aztán hirtelen felkapta fejét, és határozott hangon jelentette: - Jól van vezér! Kívánságod félóra múlva meg lesz. Ziska a remélt kéjtől ittasan tért vissza sátrába, és szívszorongva várta a félóra leteltét.
– A főnöknő ijedt kétségbeeséssel kérdezte: - Mit tettél? Ágatha az apácák felé fordult:
– Kedves nővérek imádkozzatok értem… Aztán magára zárta celláját. – Amint a félóra letelt, egy leány szaladt Ziska sátora felé. Fehér lepellel letakartan rohant, futott, botlott, hogy mielőbb odaérjen. Ziska kitárt karokkal sietett, a várt hölgy elé, azonban más valaki érkezett.
– Csak egy beteges arcú szolgáló, aki fehér lepellel letakart kis tálcát helyezett a vezér elé: - Ágatha nővér küldi.
Ziska idegesen rántotta le a leplet, s megtántorodott. Kis fatálcán, Ágatha bűbájos szemei meredtek rá. Ziska megszédült. A husziták, még az est leszállta előtt eltávoztak Schlan alól. – Ágatha nem mutatkozott, végre betörték az ajtót. A fiatal apácát térdelve találták.
A főnöknő hozzá fordult:
- Ágatha leányom mit tettél? Ágatha, a vakok bizonytalanságával egyenesedett föl, szemüregei egyre véreztek.
- A szememet követelte, hát kitéptem, és neki adtam, hogy a szívem Istené maradjon. Szeretetemet nem felezem, nem harmadolom meg soha, senki kedvéért. Ezért cselekedtem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése