A Belső Várkastély – ötödik lakás.
A három utolsó lakás, a végső, lelki egyesülés három fokozata. Olyanok, mint a földi házasság három része: ismerkedés, eljegyzés, házasság. Abszolút isteni ajándékok ezek. Nem lehet kierőszakolni őket. „Így hát ki-ki elégedjen meg azzal, amije van.” Legfeljebb a teljes önátadással készülhetünk rá fel. És ez a teljes önátadás egyben a próbája is. „…aszerint kaptok nagyobb vagy kisebb kegyelmeket, hogy ti mennyit adtatok. Nincs jobb próbája, hogy megtudjuk, vajon imádságunk elérte e az egyesülést, vagy sem.” És ez a teljes önátadás akkor is megvalósulhat, ha nincs semmiféle misztikus élményünk vagy tapasztalatunk. Nem azoktól függ. Kísérhetik ezek a jelenségek, de nem attól függ. A teljes önátadás két személyen múlik. Isten teljesen átadja önmagát nekünk. És mi?
Feladat 42: A teljes önátadás. Kérdezzük meg magunktól: mit nem adtunk még át az Úrnak? Ne féljünk ettől a teljes önátadástól! Az Úr mindent, százszorosan visszaad nekünk. Amit pedig nem, azt jobb is, hogy nem kapjuk vissza. Bízzunk az Úr gondviselésében, ítéletében! Nekünk is szól, amit az Úr mondott Avilai Szent Teréznek: Te törődj az én dolgaimmal, én pedig majd törődöm a te dolgaiddal!
Itt azután Szent Terézia leírja az egyesülés imájának misztikus tapasztalatát. S aminek a lényege: „Egyszóval olyan, mint aki minden ponton meghalt a világnak, hogy jobban éljen Istenben.” Ide már a gonosz szellem nem tud belépni, nem tud kárt okozni. Ezt a teljes önátadást már nem tudja utánozni, meghamisítani. „És merem állítani, ha valóban az Istennel való egyesülésről van szó, akkor a gonosz szellem sem tud belépni, sem semmilyen kárt tenni.” „Így nagy haszonra tesz szert a lélek, mert Isten működik benne, anélkül, hogy bárki akadályozná, akár mi magunk is.” Az a belső öröm és elégedettség, amit itt ebben az állapotban érez, tapasztal a lélek teljesen különbözik minden más, földi érzéstől és örömtől. Ez egészen a lélek legmélyén van, leges legbelül. Ennek a kegyelemnek a legbiztosabb jelét így írja le a Szent: „Isten szilárdan odaköti magát e lélek belsejébe, úgy, hogy, amikor magához tér, semmilyen módon sem tud kételkedni benne, hogy Istenben volt és Isten őbenne.” „…bizonyosság marad utána a lélekben, amit csak Isten adhat.” Ez egy belső bizonyosság, egy belső fórum. Ami hitelesítheti saját magunk előtt a kegyelem valódiságát. De külső fórumon továbbra is a hatások a kellő bizonyítékok! „Még ha nem is szólunk a hatásairól, amelyekről később beszélek, ez az, ami a legtöbbet nyom a latban.” Vagyis a végső bizonyítékok a hatások. Hiszen a belső bizonyosság nagyon szubjektív érzés. Vitatható, kétségbe vonható. Hamisan állítható, érezhető. „De tudom, igazat mondok, és akinek nincs ez a bizonyossága, arról nem mondanám, hogy egész lelke egyesült Istennel, hanem csak valamilyen képessége, vagy a sok másik kegyelem egyikéről van szó, amelyeket Isten a léleknek ad.” Persze, ha kapunk valamilyen kegyelmet, arról van egy tapasztalatunk, arról meg vagyunk győződve. De ez nem biztos, hogy a teljes egyesülés Istennel – még ha mi magunk meg is vagyunk győződve róla. Tehát végső bizonyítékként maradnak a hatások. Végül megint csak hangsúlyozza e kegyelem ingyenességét. „…az Úr akkor helyez minket a pincébe, amikor és ahogyan akar, de mi a magunk igyekezetével nem vagyunk képesek belépni.” Hiszen a teljes egyesülés mindig két személyen múlik. Mi nem erőszakolhatjuk ki ezt Istennél. Legfeljebb csak előkészülhetünk rá, a magunk teljes önátadásával. Az ötödik lakás kegyelme, hogy: „…szemtől szemben lássák egymást…” Vagyis a már említett házasság első fokozata. Egymáshoz kezdenek hasonulni. Vagyis mi Krisztushoz. Egyre inkább felfedezzük az Ő arcát, életét, tulajdonságait, szokásait, elvárásait… (Ez történhet rendkívüli módon is – látomások által.) És egyre jobban elkezdünk hasonlítani Őreá. Ez a kegyelmeknek a hatása. Kezd kirajzolódni bennünk Krisztus arca. Itt az ötödik lakásban fényéveket ugorhat előre a lelki életben, Krisztus megismerésében. S ahogy a szerelemben is a szerelmesek mindent megtesznek egymásért, úgy a lélek is mindent megtesz Krisztusért. Mert, ha nem, akkor igazából nincs is szerelem, vagy pedig mindent elveszít. Még itt az ötödik lakásban is nagyon kell vigyáznunk, mert még nagyon sérülékeny a lélek. (Valójában soha nem bízhatjuk el magunkat a lelki életben.)
Feladat 43: Istenben, Isten jelenlétében élni, Isten szemével nézni a világot!
Feladat 44: Készítsük elő az Úr útját! Műveljük meg lelkünk kertjét!: hordjuk ki belőle a szikla akadályokat, irtsuk ki belőle a mérgező növényeket!
Feladat 45: Nézni az Urat, utánozni Őt! (Imitatio Christi.) Felvenni az Ő tulajdonságait! Tegyünk meg mindent Krisztusért, tegyünk mindent Krisztusért!
Feladat 46: Soha ne bízzuk el magunkat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése