195. Marcell atya példázatai

Egy jámbor fuvaros, kérte Istent, hogy imájában arra mondja meg neki, mit kíván tőle, miképpen szolgáljon neki. Isten szívébe súgta kívánságát, csakhogy, a gonoszlélek melléje ugrott és a sugalmazást magyarázni kezdte, hogy őt a jó Istentől elrettentse: „Látod, ilyen lehetetlen dolgot kíván ez tőled?! Ezt kielégíteni sohase tudod! A holdat, a napot és a kereked negyedét kívánja tőled.” - Ezzel eltűnt és a szegény embert magára hagyta kétségében. Gondolkozott, de nem tudott sehogy sem eligazodni, mert a gonoszlélek egészen megzavarta. Tőle a napot és holdat kérni képtelenség, ha pedig kerekének negyedétől megválik, vége van minden keresetének. Ezen töprengett egész nap. Meglátta őt búslakodásában egy remete, és hozzámenve búslakodásának okát kérdezte. „Hogyne búslakodnám – válaszolt a fuvaros, - mikor szeretnék kedvére tenni Istennek, és olyan lehetetlen dolgokat kér tőlem: a holdat, a napot és a kerekem negyedét kívánja. – A bölcs remete így oktatta a szegény fuvarost: „Balga voltál, amikor a gonoszlelket az Úr kérését magyarázó tolmáccsá tetted, aki a kérést előtted furcsa színben tüntette fel, s ez által téged megzavart. Isten nem kér lehetetlent. Kéri az újholdat, aminek jele C /rescit/. Kéri a napot, aminek a jele O. S kéri negyedét kerekednek, aminek alakja O = kör, negyedének jele pedig R /ectus/. Vagyis Isten kérelme: COR = a szív.