Az első lakás egyik alap tétele, hogy meg kell ismernünk önmagunkat, önmagunk értékét, fel kell ismernünk az Istennel való kapcsolatunk páratlan értékét; és élnünk kell ezekkel a csodálatos lehetőségekkel. Az első lakás az önismeret lakása is. Ehhez pedig szorosan hozzátartozik az alázat. Önmagunk megismerése az alázatban, az alázat által. (Hiszen az alázat Szent Terézia szavaival élve: az igazságban való járást jelenti.) Amikor már nem akarunk sem kisebbek, sem nagyobbak, sem mások lenni, hanem azok akarunk lenni, amivé Isten akar bennünket tenni. Nos ehhez valóban nagy alázat kell. Elfogadni önmagunkat, elfogadni Isten akaratát, elfogadni azt az utat, amit kijelölt számunkra. Azokba a lakásokba beköltözni, amiket nekünk készített az Úr, és nem vágyakozni és beköltözni más lakásokba. „Mert amíg itt a földön vagyunk, semmi más nem fontosabb számunkra, mint az alázatosság.” Az önismeret, az alázat hiányát viszont nagy hibának tartja. „Nagy gyalázat és szégyen, ha saját hibánkból nem értjük önmagunkat, és nem tudjuk kik vagyunk.” A szélütött és béna emberhez hasonlítja azt a személyt, aki nem tud lelki értékeiről, aki nem használja azokat. (Nem imádkozik, nem él lelki életet.) Élő halott lelki szempontból.
Feladat 16: Minden alkalmat meg kell ragadnunk, hogy az önismeretben növekedjünk. De ez ne egy száraz, könyvízű pszichológiai tudás legyen. Istenben, az Istennel való kapcsolatban ismerjük meg legjobban önmagunkat! A Vele való párbeszédben. Isten pedig az emberek irányában található. Tehát, az emberekkel való párbeszéd is nagyon fontos. Az önismeret első kérdése a régi Katekizmusokban található: Miért vagyunk a világban? Erre a kérdésre kell nekünk válaszolni.
Feladat 17: Az alázat az igazságban való járás. De mi az igazság? – tette fel a kérdést Pilátus. Jézus így válaszol: Én vagyok az út, az igazság és az élet! Az alázat azt jelenti, hogy egészen Jézusra, a jézusi igazságokra építjük életünket. Ezért fontos megismerni Jézust, és az Ő akaratát. Mit akar tőlem személyesen?
Az önismerethez pedig szorosan hozzátartozik az Isten ismeret. „Én úgy látom, soha nem jutunk el oda, hogy megismerjük magunkat, ha nem törekszünk megismerni Istent. Nagyságát szemlélve felismerjük saját alacsonyságunkat, tisztaságát szemlélve meglátjuk saját mocskosságunkat, és alázatosságára tekintve meglátjuk, milyen messze vagyunk attól, hogy alázatosak legyünk.” Vagyis az Istennel való kapcsolatban tudunk igazán növekedni. Mindent meg kell tennünk ezért az önismeretért, az Istennel való kapcsolatért, az imádságért; mert ezek nélkül nagy veszélynek vagyunk kitéve. „Rettenetes a gonosz szellem ravaszsága és ügyessége, amelyekkel azon igyekszik, hogy a lelkek ne ismerjék meg magukat és útjukat.”
Feladat 18: Kérjük Istentől az igazi imádságot, és az igazi önismeretet! A kis Sámuellel együtt mondjuk mi is: Szólj Uram, mert hallja a Te szolgád! Nyissuk ki a szívünket egészen Isten felé!
A Belső Várkastély első lakásának lakóinak állapotát így írja le a szent: „Mert noha nagyon el vannak merülve a világban, azért jó szándékúak és néha – még ha csak hellyel-közzel is – rábízzák magukat a mi Urunkra, és elgondolkodnak azon, hogy kik ők, még ha nem is nagyon alaposan. Havonta egyszer-kétszer imádkoznak ezer ügyük közepette, gondolatuk szinte teljesen ezekben merül el, annyira kötődnek hozzájuk, mert ahol a kincsük, oda húz a szívük is. Néha azonban fölteszik magukban, hogy megszabadulnak ezektől; és nagy dolog, ha megismerik magukat és látják, nem jó felé mennek ahhoz, hogy bejussanak a kapun. Végül bejutnak az alsó lakások első szobáiba, de annyi csúszómászó kerül be velük együtt, hogy nem engedik nekik sem látni a vár szépségét, sem azt, hogy megnyugodjanak; de már azzal is sokat tettek, hogy beléptek.” Vagyis ez a minimális minimum, hogy el tudjunk indulni a lelki életben. Ez a kezdet. S ebben a leírásban megláthatjuk a kezdők hibáit is, amik ellen küzdenünk kell.
Feladat 19: Napi rendszeres imádság. Állandó kapcsolat az Úrral. Rendszeres féregirtás a Belső Várkastélyban, annak szobáiban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése