Milyen módon szól az Úr az ilyen lelkekhez? Mit jelent az Úr hívó szava? Hogyan próbálja őket a lelki élet magasabb szintjeire hívogatni? Itt még nincsenek természetfeletti szózatok és kegyelmek; itt még sokkal inkább természetes eszközökön keresztül érinti meg a lelket. „…jó emberek szava, vagy prédikációk, vagy amit jó könyvekben olvasunk,…vagy betegségek, szenvedések, és azok az igazságok, amelyeket azokban a pillanatokban tanít, amikor imádság közepette vagyunk…” Jó ha ezekre az érintésekre odafigyelünk és követjük őket! Mindezekben már az Úr jelentkezik. De talán nem tudunk azonnal válaszolni ezekre a hívásokra. „…Ő Felsége nagyon is tud sok napon át és éven át várakozni…” Jó pedagógus és hűséges barát módjára. Nem hagy fel a kopogással, csengetéssel lelkünk ajtaján egy egész életen keresztül. Nagyon fontos lelkiéletünkben, hogy felfedezzük: milyen csatornákon szól hozzánk az Úr, milyen módon érint meg bennünket! (Ha telefonon akar velünk érintkezni, akkor ne várjuk mindenáron a füstjeleket! Nagyon fontos hogy egy hullámhosszon legyünk, hogy kialakuljon közöttünk a dialógus.)
Feladat 23: Ne várakoztassuk az Urat! Amikor egy jó gondolat felmerül bennünk, akkor általában arrébb toljuk. Például „az a gondolatunk támad”, hogy menjünk imádkozni; rögtön ráfeleljük: most éppen sietünk, most sok munkánk van, majd később, most éppen fáradtak vagyunk. Pedig csak pár percről lenne szó. Az Úr ott áll ajtónk előtt és kopogtat. Halljuk meg ezeket a kopogtatásokat és nyissunk ajtót az Úrnak. Ha meg akarjuk hallani az Úr kopogtatását, ha meghalljuk az Úr kopogtatását, ha rögtön ajtót nyitunk neki; akkor lassan ez szokássá válik bennünk. Jó szokássá, vagyis kialakul egy erény életünkben. Akkor lassan kialakul a dialógus Isten és közöttünk. Lassan Isten Szentlelke fog irányítani bennünket.
Milyen magatartást kell tanúsítanunk ebben a lakásban? „…a kitartást és a jó szándékot.” „…szilárd elhatározást…” „…szánja el magát, hogy megküzd minden gonosz szellemmel, amihez nincs jobb fegyver a keresztnél.” „…öleljétek át a keresztet, amelyet Vőlegényetek magára vett, és értsétek meg, hogy ez a dolgotok: aki többet tud szenvedni, szenvedjen többet Érte, és ő lesz a legszabadabb. A többi pedig mind járulékos dolog, és ha megadja nektek az Úr, adjatok érte nagy hálát.” A lelki élet titkát így fogalmazza meg Szent Terézia: „Aki imádsággal kezd foglalkozni, az minden törekvésével – soha ne feledjétek ezt, mert nagyon fontos – azon dolgozzék, arra szánja el magát, és amellett döntsön minden igyekezetével, hogy akaratát Isten akaratához igazítsa. … ebben áll a legnagyobb tökéletesség, amelyet elérhetünk a szellemi úton. Akiben ez tökéletesebben megvan, az többet kap az Úrtól, és előrébb van ezen az úton. Ne gondoljátok, hogy volna itt még valami titokzatos tudomány vagy ismeretlen és érthetetlen dolog, mert ebben áll minden javunk. Mert ha már az alapelvben tévedünk, és azt akarjuk, hogy az Úr tegye a mi akaratunkat, és úgy vezessen, ahogy mi elképzeljük, milyen szilárdsága lehet ennek az épületnek?” (Ebben a leírásban is látjuk, hogy folyamatosan benne vagyunk ebben a lakásban is, csak az intenzitás változik. Már kezdetben a tökéletességre kell törekednünk.) „Ezért ne csüggedjetek, ha néha elestek, és ne adjátok fel a továbbhaladást, mert Isten ezt a bukást is jóra fordíthatja… Ha nem látnánk más dologban nyomorúságunkat és azt a nagy kárt, amelyet a szétszóródás okoz nekünk, hanem csak ebben a harcban, amelynek célja, hogy összeszedjük magunkat, már az is elég volna. Lehet-e nagyobb rossz annál, mint hogy nem a saját otthonunkban vagyunk?” Tanuljunk hibáinkból és gyengeségünkből! „Béke, béke, nővéreim, mondta az Úr, és sokszor figyelmeztette erre apostolait, mert higgyetek nekem, ha ez nincs meg nekünk, és nem törekszünk rá tulajdon házunkban, nem találjuk meg az idegenekében.” „Éljen már véget ez a háború…” Vagyis ne küzdjünk az Úr ellen! „…és hogy nem erővel kell hozzáfognotok, hogy összeszedjétek magatokat, hanem szelídséggel…” „…nagyon hasznos dolog tapasztalt emberekkel beszélni erről.” „Amíg fel nem adjátok, az Úr mindent a mi hasznunkra fog fordítani, még ha nem is találunk olyat, aki tanítson bennünket.” „Hiszen ostobaság azt gondolni, hogy az égbe be kell lépnünk, de nem kell belépnünk magunkba, megismerni magunkat és belegondolni nyomorúságunkba, és hogy mivel tartozunk Istennek, és sokszor irgalmasságot kérni Tőle.” „… s hogy dolgoznunk kell azért, hogy élvezhessük az Ő dicsőségét, és hogy ehhez imádkoznunk kell, hogy ne jussunk folyton kísértésbe.” Vagyis a magunk dolgát nekünk kell megtennünk a lelki életben. Ha az Úr kopogtat lelkünk ajtaján, akkor az ajtót nekünk kell kinyitni. Együtt kell működni a kegyelemmel. Legalább ne álljunk neki ellen. Mindezek azonban belső és külső harcot is jelentenek, hiszen a másik oldalon az ördög is mindent megpróbál, hogy letérítsen bennünket a megkezdett jó útról. Ellent kell állni neki, le kell győzni a kísértéseket. Újból és újból fel kell állnunk, ha elestünk. Meg-megbotolva, elesve, dülöngélve, de folytatni kell utunkat.
Feladat 24: Nagyon gyakorlatias tanácsokat fogalmazott meg Szent Terézia, amiket most nem ismétlünk meg újból. Csak egyetlen egy dologra hívjuk fel a figyelmet: Isten akaratának keresése és megtevése. S hozzá teszi Szent Terézia: ne gondoljuk, hogy ez valami titokzatos tudomány, vagy valami ismeretlen, érthetetlen dolog. Valamiféle csak egyes kiváltságosoknak való titkos tan. Nagyon egyszerű a dolog, annyira egyszerű, hogy sokszor nem vesszük észre, sokszor nem akarjuk észrevenni, oly sokszor elmegyünk mellette; pedig ott van az orrunk előtt. Isten akaratát az Egyház tanítja. Például ott van a Katekizmusban, a prédikációkban, a lelkigyakorlatokban. Persze ott van a baj, hogy mi mindig valami különlegeset várunk. (Égi szózatot, látomást, szívet melengető érzéseket…)Tegyük meg, amit az Egyház mond. Elsősorban ez az Isten akarata. S ha ezt megtettük, akkor sokkal jobban meg fogjuk azt is érteni, hogy mit akar személyesen tőlünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése