A harmadik lakás imént leírt lelki állapotában Szent Terézia ezeket a lelki feladatokat írja elő számunkra: „És higgyetek nekem, nem az a kérdés, szerzetesi ruhát viselünk e vagy sem, hanem hogy törekszünk e az erények gyakorlására, és arra, hogy akaratunkat mindenben Istennek rendeljük alá, hogy az e életünk rendje, amit Ő Felsége rendel róla, és hogy ne azt akarjuk, hogy Ő teljesítse a mi akaratunkat, hanem mi az Övét. És ha még nem jutottunk volna el idáig, akkor – mint mondtam – alázatosság, mert ez a gyógyír sebeinkre. Mert ha ez igazán megvan, akkor ha késik is, de eljön a felcser, aki maga Isten, hogy meggyógyítson bennünket.” „Gondoljátok meg, leányaim, ha egyik vidékről a másikra eljuthatunk nyolc nap alatt, jó volna e egy éven át menni oda, szélben, hóban, esőben, rossz utakon?” „…erőltessük meg magunkat, nővéreim, az Úr szerelméért! Helyezzük értelmünket és félelmeinket az Ő kezébe, felejtsük el ezt a természetes gyengeséget, amely nagyon el tud foglalni minket. … Mi csak haladjunk sietve, hogy meglássuk az Urat. … Én ezt tudom, és azt is tudom, hogy nem a testet illető ügyekben van a dolog lényege, mert ez a legkevesebb. Hanem abban, hogy az úton, amelyről beszélek, nagy alázatossággal járjunk…. törekedjünk is arra, hogy minket tartsanak a leghitványabbnak mind közül.” Különböző gyógymódok vannak gyógyulásunkra. Van lassú és van nagyon gyors is. Az alázatosság a leghatékonyabb. „Ez az állapot az alázatossággal kitűnő, nélküle pedig egész életünkben ebben maradunk ezer fájdalommal és nyomorúsággal. Minthogy nem hagytuk el önmagunkat, nagyon sok szenvedéssel és nehézséggel jár az út, mert meg vagyunk terhelve földi nyomorúságunkkal.” Evangéliumi paradoxon ez. Minél jobban elhagyjuk önmagunkat, annál jobban igazi önmagunkká leszünk. Míg, ha bezárkózunk önmagunkba, egyre-inkább elveszítjük igazi önmagunkat. „Mert nem az ízelítőkben áll a tökéletesség, hanem abban, hogy ki szeret jobban – s annak jutalma ugyanaz – és hogy ki cselekszik igazságosan és igazul.” Három lehetséges út áll előttünk a lelki életben. 1. Ha valaki az Isten által adott ízelítők által szert tesz az erényekre és eljut a tökéletességre. 2. Ha valaki az Isten által adott ízelítőkre törekszik és elhanyagolja az erényeket. Az ilyen nem jut el a tökéletességre. 3. Ha valaki bár nem kap Istentől ízelítőket, de törekszik az erényekre, az ilyen eljut a tökéletességre. Következtetés: számunkra a lényeg: törekedni az erényekre. „Annál is inkább, ha Istentől származnak, akkor szeretetet és erőt adnak, amelyekkel jobban lehet előrehaladni szenvedés nélkül és növekedni a jó cselekedetekben és erényekben. .” „…ha sokat fejlődnének az engedelmességre való készségben.” „…hogy semmiben se a maguk akaratát kövessék, mert rendszerint ez az, amivel kárt okozunk magunknak.” „Tekintsünk hiányosságainkra és hagyjuk a másokét…” Vagyis egyre jobban rá kell hangolódnunk az Úrra, az Ő tanítására. Egyre jobban egy húron kell pendülnünk az Úrral. Fel kell magunkra öltenünk azokat a tulajdonságokat és képességeket, amelyek segítik az Úrral való kapcsolatunkat. És egyre inkább le kell magunkról vetni az olyan tulajdonságokat és képességeket, amik hátráltatják az Úrral való kapcsolatunkat.
Feladat 30: Maga Szent Terézia vázol fel számunkra egy nagyon gyors és biztos utat. Ennek az útnak a feladatai: erények gyakorlása, az erényekre való törekvés; különösképpen is az alázatra. S végül, hogy Istennek rendeljük alá akaratunkat. Vagyis vegyük fel a menyegzői köntöst, vegyük fel magunkra Jézus Krisztus tulajdonságait, amiket tanácsol számunkra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése