2012. január 29., vasárnap

87. A Belső Várkastély 10.

A Belső Várkastély – negyedik lakás

Egyre beljebb haladunk a Belső Várkastélyban. A negyedik lakás egy határ-lakás a természetes és a természetfeletti között. Az első misztikus kegyelmek megtapasztalása ez. Ebből is látszik, hogy ez a lakás is egy állandó lakás, amiben állandóan bent tartózkodunk; hiszen a természetfeletti kezdettől fogva jelen van lelki életünkben. A lelki élet első pillanata, már természetfeletti: Isten megszólít minket és mi elindulunk feléje. S a természetes oldal halálunk pillanatáig elkísér bennünket. A természetes és a természetfeletti állandóan keveredik bennünk. A legaszketikusabb lakás éppen a legmisztikusabb; és fordítva is igaz: a legmisztikusabb lakás egyben a legaszketikusabb. Egy határélményt, egy „határtalan élményt” tapasztalunk meg ebben a lakásban; és Szent Terézia jónak tartja, hogy tanácsokkal segítsen bennünket, hogyan kell a határállomáson viselkednünk, hogy gyümölcsöző legyen számunkra ez az állapot. Így írja le számunkra ezt az állapotot. „úgy hiszem, ebbe lép be a legtöbb lélek. És minthogy itt a természetes együtt található a természetfölöttivel, ezért az ördög több kárt tud okozni, mint azokban, amelyekről ezután fogok beszélni, s ahol nem ad neki ekkora teret az Úr.” Nagyon fontos tehát a szellemek megkülönböztetése! Hiszen lelkünk szinte betegesen érdeklődik az újdonságok, a különlegességek, a misztika iránt. S ezt a beteges érdeklődésünket az ördög kihasználja. A másik veszély pedig, hogy e beteges érdeklődésünk által önmagunkat is be tudjuk csapni. A „különleges dolgok” jöhetnek Istentől, ekkor misztikus kegyelemnek hívjuk. Jöhetnek az ördögtől, amikor a világosság angyalának ruhájában közelít hozzánk. És jöhetnek a saját beteges pszichénkből is. Tudnunk kell különbséget tenni közöttük. „Lehetnek olyan gyenge fejű és rendezetlen képzelőerejű emberek is, amilyeneket én is ismertem, hogy mindarról, amit gondolnak, azt hiszik, látják is, s ez nagyon veszélyes dolog.” „Mert itt kezdődnek a természetfeletti dolgok, amelyeket nagyon nehéz megérteni…” Tudnunk kell eligazodnunk a különböző „szellemek” között. „…akinek nincs róla tapasztalatuk. Mert akinek van, az nagyon is megérti, különösen, ha sok tapasztalata van. Úgy tűnhet, ahhoz, hogy az ember eljusson ezekbe a lakásokba, előtte hosszan kell élnie a többiben. Noha rendszerint abban kellett lennie, amelyről most beszéltünk, ez nem kizárólagos szabály, mint már sokszor hallottátok. Mert az Úr saját javait akkor, úgy és annak adja, amikor, ahogyan és akinek akarja, ami nem jogtalanság senkivel szemben.” Vagyis itt egy a saját életéből és tapasztalatából vett modellt ír le a Szent, ami segíthet bennünket eligazodni a saját lelki életünkben. Nem lehet ezt a modellt egy az egyben rávinni a saját életünkre. De ennek a modellnek a segítségével eligazodhatunk a saját lelki életünkben. „Ezekbe a lakásokba ritkán jutnak be a mérges lények, és ha belépnek, nem okoznak kárt, sőt inkább hasznot hajtanak.”Bár az előbb még azt írta, hogy itt van az ördögnek a legnagyobb működési lehetősége! Értsd úgy, hogy minden a javunkra válik. Mindenesetre könnyű felismerni, és így a hasznunkra válhat. „…nem vagyunk képesek semmit sem tenni Nélküle -, de a mi saját erényes cselekvésünkből fakadnak. Úgy látszik, a saját munkánk az, amellyel megszereztük őket, és joggal tölt el örömmel az ilyen dolgokkal való foglalkozás.” A misztikus kegyelmek kettősségét írja le itt: egyrészt abszolút ajándék Istentől, másrészt saját erényes cselekedeteinkkel felkészülhetünk azok befogadására. Általában ezt az utat kell bejárnunk. Fel kell készülni a kegyelmek befogadására, s akkor az Úr megadja azokat. De van, amikor halálos bűn állapotában levő lelkeknek is megadja az Úr, hogy kiragadja őket a bűnből. Ilyenkor a kegyelmek befogadása után kell megváltozniuk és kell rálépniük az erények útjára. „Az ízelítő Istentől ered…” A misztikus kegyelmekre utal. „Hiszen kitágítottad a szívemet.” A misztikus kegyelmek egyik hatását írja le ezekkel a szavakkal: Isten végtelenségének, határtalanságának megtapasztalása ez. És éppen itt van a negyedik lakás „határélménye”: a véges megtapasztalja a végtelent. „Úgy hiszem, ahogy ezek az örömök, úgy azok is természetesek, amelyeket Isten dolgaiban kapunk, csak ez utóbbiak nemesebbek.” A különböző lelki életi dolgok megtapasztalása között különbséget kell tennünk. „És nagyra kell tartani, ha valakiben megvan az alázatosság, hogy megértse, ettől nem jobb. Mert nem lehet tudni, hogy minden hatás szeretetből fakad e, és ha igen, Isten adta e. Ilyen áhítata többnyire az előző lakásokban van a lelkeknek, mert szinte folyamatosan értelmüket használják a megfontolásban és az elmélkedésben.” A lelki életünkben szeretnénk bizonyosságot nyerni, hogy Isten velünk van, hogy hol vagyunk éppen a lelki úton, hogy mennyit növekedtünk… Pedig nem ezek az igazán fontos dolgok. Sokkal inkább az, hogy Istennel legyünk! És nem annak érzése vagy tudása. Nem ezeken lehet lemérni, hogy hol tartunk a lelki életben, hanem sokkal inkább az erényeken, az alázaton és a szereteten. Kaphatok akármilyen misztikus élményt, ha erény, alázat, szeretet nincs bennem, mit sem használ nekem. De lehetek akármilyen nagy lelki szárazságban, ha ezek meg vannak bennem; minden javamra válik. Persze nem a „hangoztatott” erényeken múlik a dolog, hanem a gyakorlaton, amit főleg a testvéri szereteten lehet lemérni. Két fajta lelki vigasztalásról beszél, az egyik még nagyon természetes, keveredik a szenvedéllyel; a másik: „Isten ízelítője, nyugalmi ima” ami már természetfeletti. „Ez a két medence különböző módon telik meg vízzel. Az egyikbe messziről jön a víz, sok munkával, hosszú vízvezetéken át odavezetve. A másik magára a forrásra épült, s minden zaj nélkül telik meg. S ha a forrás bővizű, mint ez, amelyről beszélünk, akkor miután a medence megtelt, nagy patak árad ki belőle. Nincs szükség semmilyen beavatkozásra, sem vízvezetéket nem kell építeni hozzá, hanem mindig víz árad ki onnan.” Ebben a második esetben érzi a lélek, hogy szíve kitágul. Új, valami végtelen nagy teret kezd el megtapasztalni magában. „Az ima valódisága azonban az ezt követő hatásokban és cselekedetetekben mutatkozik meg, mert nincs jobb próbaköve.” Vagyis a már említett: erények, alázat, szeretet.

Feladat 31: Ne a természetfeletti kegyelmek legyenek lelki életünk céljai, hanem Isten, a vele való élő kapcsolat. A lelki életben nagyon fontos az irányzék. Mire irányul életünk? Mi a fő motívum, ami irányít bennünket? Mi határozza meg életünket, tetteinket, szavainkat, gondolatainkat?

Feladat 32: Ahogy a kisgyermeknek meg kell tanulnia megkülönböztetni a különböző ételeket: mi jó? Mi mérgező? Mi hasznos? Mi ártalmas? … Úgy kell a lelki életünkben is különbséget tenni a különböző lelki életi dolgok, táplálékok között. Nem mind arany, ami fénylik! S ami nem fénylik, lehet, hogy nagyon is értékes! Fontos a tapasztalt lelki vezetők tapasztalatára bízni magunkat.

Feladat 33. Kezdjük el gyakorolni a különböző erényeket!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése